Beszámolók

Új sorozat indul a Kalandorok Társaságának prezentálásában. Azért, hogy a rendezvények közötti üresjáratot kitöltsük, régi és új játékbeszámolókkal fogjuk szórakoztatni az érdeklődőket. Első körben Garsius történetével ismerkedhettek meg, aki egy Kard és Mágia kampány keretein belül harcolta ki az elismerést, és a dicső halált.

Ha bárkinek van beszámolója amit szívesen a nagyközönség elé tárna, küldje el nyugodtan nekünk. Megszerkesztve és kategorizálva kirakjuk oldalainkra.

garsiusGarsius, 5. szintű harcos (Semleges)

Erő: 15 (+2) Ügyesség: 12 (+1) Egészség: 12 (+1) Intelligencia: 12 (+1) Bölcsesség: 15 (+2) Karizma: 13 (+1)

Hp: 39+d10+1 (10, 6, 9, ?)

VO: 20 (+1 ügy, +6 láncvért +1, +3 pajzs)

Támadás: +8 Mestermunka lándzsa (d8+4), +7 Rövid kard (d6+4) +6 Hajítódárda (d6+4)

Kitartás: 5 Reflex: 2 Akaraterő: 3

Fegyverspecializáció: lándzsa, rövid kard, hajítódárda (+2 sebzés)

Képzettségek: Hallgatózás +7 Megfigyelés +7 Mászás +7 Ugrás +7 Nyomolvasás +7

Felszerelés: Mestermunka lándzsa, 2 hajítódárda, rövid kard, tőr, láncvért +1, mestermunka nagy fém pajzs (Ónix), kova acél, Áldás itala (2), csáklya, zsák (12), kötél selyem 50l, lámpa védett, olaj, gyógyital (2d8+3), ásó, hátizsák, sisak

Háttér

Garsius pályafutása a Rik szigeteken kezdődött. Itt született rabszolgaként egy birtokos tulajdonába. Itt is cseperedett fel, szülei is a birtokos földjein dolgoztak és viszonylag békésen éltek, mert jól bántak velük. A kis Garsius szépen megnőtt és tizenéves korában már jó fizikummal rendelkezett. A békés napoknak aztán egyszeriben vége szakadt, mikor a kis szigetet északi kalózok támadták meg és vittek amit tudtak, lemészárolva a viszonylag gyenge milíciát. A terményen és állatokon kívül tucat számra hurcoltak el rabszolgákat is, akiket később Tarkisvárad rabszolgapiacán értékesítettek. Itt vásárolta meg Vermen embere, aki fiatal életerős munkaerőt keresett urának az északon megnyílt bányáiba. Némi alkudozás után elég jó áron elkelt, ekkor látta utoljára szüleit.

Ezután némi időbe került míg átszokott a viszonylag békés nyugodt életformáról az északiak jóval agresszívabb, fizikai bántalmazással tarkított rabszolga életmódjára. Eleinte próbálkozott szökéssel, de mindig elfogták és ilyenkor napokat töltött a sötétkamrába, vagy jó adag korbácsütésre számíthatott. Később beleszokott a munkatempóba és elfogadta új sorsát, amit azzal is próbált kompenzálni, hogy rengeteg időt fordított (a munka után természetesen) fizikumának karbantartására. Hamar megkedvelte az északiak azon furcsa szokását, hogy a rabszolgák is hordhatnak fegyvert saját életük védelmében, így hamar kitanulta a lándzsavívást, ami a leg elterjedtebb északi fegyver könnyű előállíthatósága és alacsony ára miatt.

Már kamasz éveiben járt, mikor a bányatelepet összehangolt ork támadás érte (rendszeresek voltak a kisebb támadások, amiket általában sikeresen visszavertek a fegyveresek) és áttörték a védelmi vonalakat. Elkeseredett csata folyt, a legtöbb rabszolga vagy elmenekült, vagy behúzódott a bányába, de néhányan –köztük Garsius- felvették a harcot a vadakkal. Hosszú kimerítő csatában sikerült menekülésre bírni az orkokat. Garsius és jó pár társa is megsérült, de jobban jártak, mert a rabszolgák között is tetemes volt a veszteség. A felépülésük után a kapitány üzletet ajánlott a harcoló rabszolgáknak. Pár hónapos kiképzés után rabszolga katonaként harcolhatnak, és 5 év szolgálat után a jutalmuk a felszabadítás. Természetesen minden túlélő elfogadta az ajánlatot.

A kemény kiképzés után bő 2 évig a bányát és a városba tartó szállítmányokat védték immár katonaként. Zsoldot természetesen nem kaptak, de jó volt a koszt és nem kellett naphosszat robotolni. Viszont a két hosszú év alatt Garsius elvesztette majdnem az összes rabszolga társát a folyamatos rajtaütések következtében és ő is több alkalommal megsérült. A két év letelte után immár tapasztalt katonaként a birtokos palánkvárában szolgált további 3 évet. Itt már valamivel nyugodtabb volt az élet, de a legnehezebb feladatokat természetesen rájuk bízták és folyamatosak voltak az atrocitások a zsoldosoktól és a katonáktól. Több hadjáratban is részt vett és végső soron csak a szerencsének köszönheti életét, mert valahogy mindig megúszta, pedig általában ők álltak az első sorokban. Ekkorra már egyik korábbi társa sem élt, mert a rabszolga harcosok között általában csak minden 20. éli meg a felszabadítását. Ő is többször megsérült, de szép lassan kiheverte a súlyos sebeket is. Végül az 5 éves szolgálat letelte után immár teljes jogú katonaként és szabad emberként állhatott a birtokos szolgálatába rendes zsoldért.

Hamar megszokta a szabadságot és bár továbbra is szekálták és próbálták kiközösíteni, nem nagyon érdekelte, inkább a szabadság édes ízét élvezte ki. Nem sokkal a felszabadítása után a birtokos összetűzésbe keveredett egy másik, feltörekvő hadúrral, aki szép lassan elfoglalta a bányákat és a földeket, seregét pedig gnollokból toborzott zsoldosokkal erősítette. Az egyik nagyobb csata alkalmával Garsius még időben fel tudta mérni az ellenséges haderő nagyságát, így a csata közben szép lassan nyugati irányba dezertált. Mérosz felé haladva még épp látta, amint a támadó sereg áttöri a birtokos erődjének falait és lángba borítja a házát.

Napokig járta az erdőt, míg ráakadt egy útra, majd csatlakozott egy Méroszba tartó karavánhoz némi fizetségért.

A csapat

CseniFiatal tolvaj lány. Rendkívüli tehetsége van a lopakodásban, rejtőzködésben, apróbb tárgyak eltulajdonításában, és persze ő a csapat zár és csapda szakértője. A távolsági harcot preferálja, és halálos pontossággal talál célba.

Krandó: Dornak hű papja. A jóság és béke képviselője a csapatban, bár néha szeszéjes, mint istene. A kis kompánia gyógyítója, és varázslatai elhasználása után buzogányával vág rendet az ellenség soraiban.

FélOrk Snolog pap. Istenéhez hűen, igazi hedonista. A pénzen és szórakozáson kívül nem nagyon érdekli más. Nem csinál morális kérdést semmiből még akkor sem, ha életek múlnak rajta. Természetesen mások élete. Rozsdás lemezvértben mászkál, és kétkezes kalapácsával tör-zúz, vagy néha a fejével.

Brémusz: Varázsló. Furcsa szerzet, mint minden mágiahasználó. Páratlan mentális képessége mellett igen jó fizikummal rendelkezik, bár erényeit tompítja, hogy ő is a csigaisten hű követője. Varázslataival hatékonyan támogatja a csapatot, és ha kifogyott a szuszból parittyájával osztja a halált.

Ónix: Sármos harcos. Rendkívül mozgékony, és agilis. Halálos pontossággal forgatja a csatabárdot, és szédületes manőverekkel tér ki a csapások elöl. Ezek mellett képzett előadóművész, a nők igazi kedvence. Csenivel alakuló románca végül nem teljesedett ki, mert a Mérosz alatti csatornák felkutatásakor életét vesztette.

 

2 thoughts on “Beszámolók

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.