Pénz, Pénz, Pénz

A hatalmas robbanás után úgy döntöttünk, kicsit pihenünk, így felmentünk a kazamaták bejáratához, ahol Fél és Krandó meggyógyított minket és pihentünk 8 órát, hogy a varázshasználók újra feltöltsék elméjüket mágikus energiákkal. Eközben újra szóba került az Efreet és a kívánság. Ónix, aki eddig őrködött a bejáratnál felvetette, hogy a lény segítségét kérhetnénk a későbbiek folyamán a kiszabadításáért cserébe. Ezt a variációt is megvitattuk, de közben ráébredtünk, hogy nem akarunk már információt a kazamatákról, így két lehetőségként a pénz és a későbbi segítség maradt. Rövid demokratikus szavazás után végül a pénzt választottuk egyhangúan. Már csak ki kellett választanunk, hogy ki, és pontosan mit mondjon a hatalmas lénynek, hogy a megfelelő hatást érjük el. A választásunk Krandóra esett.

Continue reading

Az első dungeon

A katakombák felderítése elég lassan haladt. A folyosón találtunk egy régi gyakorlótermet, ahonnan Fél egy idióta sisakkal –inkább sapka- került elő, míg én az ajtóban őrködtem. A másik ajtó egy régi tanterembe vezetett, ahol padok, katedra, tábla, meg hasonló haszontalanságok voltak. Egy másik ajtó vezetett ki a teremből, amit szemmel tartottam amíg Fél az egyetlen könyvespolcot seperte tisztára nagy szakértelemmel, de semmit sem talált. Az ajtó mögött egy folyosóra jutottunk, aminek két oldalán újabb ajtók voltak és a végén egy terembe nyílt. Fél megint bedobta magát, ahogy előbb fejjel betörte az egyik kis ajtó kémlelőnyílását, majd a kis teremben lévő padot próbálta szétszedni. Ez nem sikerült kézzel, így megint értékes fegyverét vetette be és egy csukafejessel szilánkokra zúzta az egyszemélyes padot. Legnagyobb meghökkenésünkre a pad maradványai között egy kissé elhasználódott térképet fedezett fel, ami egy szigetet ábrázolt. A többi szobát is átkutatva nem találtunk semmi érdekeset, csak mindegyikben egy padot. Valami magánzárka lehetett a fegyelmezetlen diákoknak.

Continue reading

A nagy találkozás

Ez a történet ott kezdődik, hogy hosszú vándorutam után, egy karavánnal Mérosz városába érkeztem. A harccal töltött hosszú évek után kicsit tétlennek és hasztalannak éreztem magam, miután semmi munkát nem találtam. A városőrségnél visszautasítottak, mondván csak igen jóképű harcosok szolgálhatnak náluk. Na mondhatom, a sok ficsúr sikítva menekült volna néhány csatából amikben én az első sorban küzdöttem az életemért. Az Olaf nevű kereskedő meg csak később tervezi indulását, így egy közeli fogadóban vertem tanyát. Egy nappal érkezésem után egy furcsa csapat érkezett a fogadóba.

Ha jól emlékszem Olaf említett egy csapatot akik őt kísérték és azt is mondta, hogy meg fogom őket ismerni. Hát nem volt nehéz. Egy szálkás harcos, egy vékony fiatal lány, egy ork (lemezvértben), egy nyugodt kinézetű Dornak pap, és egy fura alak, aki ha a szimatom nem csal varázsló lehet. Éppen egy halom kincsen civakodtak, miközben elég zavartalanul társalogtak emberek megöléséről (többek között Olaf is szóba került). A hosszú osztozkodás után nyugovóra tértek, de másnap ugyanott folytatták, ahol abbahagyták. Most valami gyöngyöket akartak beszerezni valami komponensnek. Ott léptem az asztalukhoz, mikor a varázsló (most már biztos, mert ő volt a szószóló) védelmet (pontosabban izomembert) emlegetett, hogy felkeressen valami öregembert. Kicsit furcsán fogadtak, de nem volt ellenükre egy kis plusz izomerő. Csak az ork volt nagyon ellenszenves, de az érzés kölcsönös.

Continue reading

Beszámolók

Új sorozat indul a Kalandorok Társaságának prezentálásában. Azért, hogy a rendezvények közötti üresjáratot kitöltsük, régi és új játékbeszámolókkal fogjuk szórakoztatni az érdeklődőket. Első körben Garsius történetével ismerkedhettek meg, aki egy Kard és Mágia kampány keretein belül harcolta ki az elismerést, és a dicső halált.

Ha bárkinek van beszámolója amit szívesen a nagyközönség elé tárna, küldje el nyugodtan nekünk. Megszerkesztve és kategorizálva kirakjuk oldalainkra.

garsiusGarsius, 5. szintű harcos (Semleges)

Erő: 15 (+2) Ügyesség: 12 (+1) Egészség: 12 (+1) Intelligencia: 12 (+1) Bölcsesség: 15 (+2) Karizma: 13 (+1)

Hp: 39+d10+1 (10, 6, 9, ?)

VO: 20 (+1 ügy, +6 láncvért +1, +3 pajzs)

Támadás: +8 Mestermunka lándzsa (d8+4), +7 Rövid kard (d6+4) +6 Hajítódárda (d6+4)

Kitartás: 5 Reflex: 2 Akaraterő: 3

Fegyverspecializáció: lándzsa, rövid kard, hajítódárda (+2 sebzés)

Képzettségek: Hallgatózás +7 Megfigyelés +7 Mászás +7 Ugrás +7 Nyomolvasás +7

Felszerelés: Mestermunka lándzsa, 2 hajítódárda, rövid kard, tőr, láncvért +1, mestermunka nagy fém pajzs (Ónix), kova acél, Áldás itala (2), csáklya, zsák (12), kötél selyem 50l, lámpa védett, olaj, gyógyital (2d8+3), ásó, hátizsák, sisak

Continue reading

Vércseppek a sikátorban – Vampire játékbeszámoló

Kalandorok Társasága II. Félelem és reszketés Budapesten rendezvényen játszott vampire the masquarade játékbeszámoló

ICQChat 3.6
Logging in…
Felhaszáló: Gothic
Jelszó: *****************
Üdvözöllek *Gothic*, ez egy Privát beszélgetés *Desmodus*-al.
Desmodus: Szeva! Mi a helyzet, mi az a nagy hír?
Gothic: Csá! Képzeld sikerült elkapnom egy üzenetet, amit a klubból küldtek. Nagyon furcsa, beigazolja a gyanúmat… Végre van kézzel fogható bizonyítékom.
Desmodus: Most ugye nem azt akarod mondani, hogy bizonyítani tudod a Vámpírok létezését???
Gothic: DEHOGYNEM! Ezt mondom nektek már hónapok óta. Az egész klub, a megrendezett bulik a jelmezekkel és a sok Góth mind csak álca! A háttérben valódi vámpírok tevékenykednek és a bulikat táplálkozásra használják! Emlékszel egy hete mintha valami csetepaté lett volna a bejáratnál, de nagyon hamar véget is ért. Ezt olvasd, ezt az üzenetet sikerült visszafejtenem. Már egy hete dolgozok a dekriptáláson:

… Na szóval az nem egészen úgy volt. Úgy kezdődött, hogy azon a napon ébredéskor egy SMS-s várt, hogy volt valami kis probléma a nappali műszakban. Az a Géza gyerek írt, aki ügyeletes volt. Fogtam magam és felcuccoltam, meg válaszoltam Gézának, hogy indulok. Felzötyögtem a galériához a szaros BKV-val. Igazán hozzám csaphatnának már valami pöpec járgányt, mert mindig is utáltam a retkes tömegközlekedést. Na mindegy, azzal nyugtattam magamat, hogy kaja nap van a klubban. Szóval bedöcögtem a galériához, egyenest a biztonsági szobába. Ez a Géza gyerek annyira el volt sápadva, mintha közénk tartozna, majd közölte, hogy fennakadt két baromarcú a biztonsági kerítésen. Agyonvágta őket az áram. Ő, meg a két biztonsági őr beszartak, és levitték őket a Duna partra ahol vízre bocsájtották a testeket. Jó kis műszakkezdés. Megnéztem a felvételeket, és jót röhögtem a két idiótán, akik bejutva a garázsajtón, szénné égnek a magasfeszültségű védőkerítésen. Ezt az ügyet gyorsan el kellett intézni, mert vagy eltüntetjük az őröket Gézával együtt, vagy elintézzük egy kis kenőpénzzel. Nem maradt más, mint beszélni a főnökkel. Fel is caplattam a kis „Tubica” lakba. Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy a főnökeim homoszexuálisak. Nem gondoltam, hogy a vértestvérek között is van ilyen, amíg nem alkalmaztak. Szóval bekopogok az ajtón, majd benyitok, mert nem kapok választ. Tudod ez ilyen Brujah szokás. Bent a szoba közepén áll Péter és a kandalló fölötti festményt bámulja. Ezt se tudom felfogni. Mi a faszt bámul egy VAK, EGY ROHADT FESTMÉNYEN! Néha tényleg fel tudnak húzni ezekkel a baromságokkal. Tolom az infót, hogy mi történt az meg alig reagál. Aztán megmutatom neki a felvételt. Érted, megmutatom! Mondom, hogy nem tudom megszokni, hogy vak. Állandóan úgy tud fürkészni a szemeivel, mintha látna. Sőt, mintha többet látna. Péter szar passzban van, így Csaba beleegyezésével (tudod a kis homo pár másik fele) rám bízza az ügyintézést. Én megfejelem a biztonsági őrök és Géza fizuját egy szép prémiummal, meg azért tudatosítom bennük, hogy ha pofáznak akkor a saját bőrüket viszik vásárra.

Continue reading