Pénz, Pénz, Pénz

A hatalmas robbanás után úgy döntöttünk, kicsit pihenünk, így felmentünk a kazamaták bejáratához, ahol Fél és Krandó meggyógyított minket és pihentünk 8 órát, hogy a varázshasználók újra feltöltsék elméjüket mágikus energiákkal. Eközben újra szóba került az Efreet és a kívánság. Ónix, aki eddig őrködött a bejáratnál felvetette, hogy a lény segítségét kérhetnénk a későbbiek folyamán a kiszabadításáért cserébe. Ezt a variációt is megvitattuk, de közben ráébredtünk, hogy nem akarunk már információt a kazamatákról, így két lehetőségként a pénz és a későbbi segítség maradt. Rövid demokratikus szavazás után végül a pénzt választottuk egyhangúan. Már csak ki kellett választanunk, hogy ki, és pontosan mit mondjon a hatalmas lénynek, hogy a megfelelő hatást érjük el. A választásunk Krandóra esett.

paywall_priceLementünk az Efreet-hez, de ekkor jöttünk rá, hogy nem fogalmaztuk meg pontosan a kívánságunkat, ami egy gonosz lénynél komoly következményekkel járhat. Így hát nekiláttunk agyalni a pontos megfogalmazáson. Már azon voltam, hogy megtöröm a védőkört és elmondom a kívánságot, mert annyira bosszantott a több órás pepecselés és vívódás, mikor észrevettük, hogy Fél sunyin oson a védőkör felé. Mikor látta, hogy lebukott megpróbálta gyorsan megszakítani a védőkört. Krandó gyorsabb volt nála és hatalmas csapást mért az ork combjára Dornak nevében, de ez nem volt elég, hogy megállítsa én meg túlságosan elméláztam, hogy nyakon csípjem így az ork egy ugrással megtörte a védőkört. Ezután gyorsan elhadarta a kívánságot (Krandó ekkor kicsit elfehéredett, hátha bosszút áll a könnyed buzogánycsapásért). Nagyjából azt kívánta amit megbeszéltünk, csak a végén módosított ennyit: “saját használatra”. Mindenki kíváncsian várta a fejleményeket, de ekkor az Efreet egyszerűen eltűnt, Fél körül meg záporozni kezdett az aranypénz. Megnyugodtunk, hogy mégis jól jártunk, én örömömben még a záporozó aranypénzek alá is beálltam, és ekkor jött a fekete leves. Az érmék ugyanis felizzottak, ahogy hozzáértek a bőrömhöz. Hamar értelmeztük a “saját használat” kifejezést, ugyanis senki más nem tudta megérinteni a pénzt Fél-en kívül. Első felindulásban egyszerűen meg akartuk ölni az orkot, de rájöttünk, hogy attól nem biztos, hogy elmúlik az “átok”. Fél is látta, hogy kicsit paprikás lett a hangulat, így felajánlotta, hogy mindenkinek odaadja a neki járó részt (ekkor ugyanis megszűnik a hatás), valamiért cserébe. Ez természetesen vérlázító elgondolás, de mivel nem volt más választásunk, belementünk. Brémusz neki ajándékozta a már úgyis nála lévő mágikus nyakláncát, Krandó a síkok közötti utazás tekercsét adta oda, engem pedig megpróbált rávenni, hogy egy évig szolgáljam, amire igent mondtam de természetesen ebben a szituációban nem számít az adott szó, és így legalább nem fulladt öldöklésbe az osztozkodás. Ónix felajánlotta, hogy nem öli meg azonnal, ha odaadja neki a pénzt, de némi alkudozás után kiegyeztek abban, hogy megtanítja az orkot az óriások nyelvére. Cseni járt a legrosszabbul, mert első körben a varázslatos köpenyét kérte Fél, aztán kibékült volna azzal is, ha a lány felveszi Snolog hitét, de végül abban maradtak, hogy Cseni bedörzsöli az orkot a nála lévő mágikus porral (remélem valami érdekes dolog fog történni).

Miután befejeztük az osztozkodást, elindultunk vissza Mérosz-ba, de a csapatmorál kicsit megzuhant. Mivel mindenkinél 2000 arany volt kicsit gyanakodva szemléltük egymást, de főleg Fél irányában volt jelentős távolságtartás. Az éjszaka szárnyas majmok támadtak ránk, de szerencsére Ónix éles hallásának sikeresen fel tudtunk készülni a csatára. Az elsőre vicces denevér szárnyú majmok, akiknek hosszú karmaik voltak és mindenféle ékszert viseltek hamar megmutatták, hogy komolyan gondolják eliminálásunkat. Gyorsan támadtak és nagy sebzéseket okoztak, amit főleg Ónix és Fél (akinek nem volt ideje felvenni rozsdás lemezvértjét) sínylette meg. A csatában Brémusz remek fedező tüzet nyújtott egy szivárvány permettel, és varázslövedékkel, Cseni meg hátulról aprította a megvakult majmokat, aminek majdnem rossz vége lett, mert néhány eltévedt csapástól majdnem elájult. Brémusz mentette ki egy láthatatlanság varázslattal. Fél az őt megtámadó majmot bénította mozdulatlanná Snolog hatalmával, majd szétverte a fejét buzogányával és végezetül egy pénzérmét is tett a szájába remélve, hogy felizzik, de ez nem jött be. Ónixnak Krandó segített, de sajnos a bénítás varázslata nem hatott a majmokra, ekkor szellemfegyverrel és manuálisan vette kezelésbe az egyik majmot. Ónix remekül harcolt sebei ellenére, az egyik majmot bokától tokáig hasította, de a másik elmenekült. Én, Cseni és Brémusz hathatós segítségével nyakon döftem az egyik majmot (végre használhattam a lándzsámat), a másikat meg dárdámmal szedtem le, mikor megpróbált elrepülni. Jó pár arany ékszerrel fojtattuk utunkat másnap Méroszba.

partyA városban semmi újdonság nem történt. Olafot azóta sem találták meg. Viszont a közeli Olendár mellett egy goblin falka vert tábort a városvezetés engedélyével. Érdekes, ha lesz időnk lehet, hogy megnézzük. Méroszban Fedafuce papjaival kerültünk szorosabb üzleti kapcsolatba, mikor Ónix és én némi nyereség érdekében fejenként 1000 aranyat kötöttünk le egy hónapra. Erről kaptunk egy okiratot, mely szerint más városokban is ki tudjuk venni a pénzt. Legalább nem kell cipelni. Krandó megkérte a papokat, hogy vegyék le róla az átkot (amit Fedafuce bocsájtott rá, mikor levette a halott pap szent szimbólumát), ami némi egyezkedés után sikerült, de 500 aranyába és a zsákmányolt színarany szimbólumba került, de szerintem járhatott volna rosszabbul is. Cseni megpróbálta eladni a halott pap halotti köpenyét, ami megint csak nem volt olyan jó ötlet, de szerencsére Fedafuce papjainak kedélye jelentősen befolyásolható némi arannyal. Fél azonosíttatta a zsákmányolt láncvértet, majd ékkövekre váltotta aranypénzeit, akárcsak Brémusz. Ezután kivettünk egy házat egy egész hétre és folyamatos tivornyát tartottunk örömlányokkal, házi szakáccsal, borral, fűvel, fával, de csak azután, hogy elláttuk a méroszi kovácsot egy hónapra feladattal. Ónix kovácsoltatott magának egy gyönyörű csatabárdot, és beszerzett egy láncinget, én meg jó öreg lándzsámat cseréltem le egy egyedi készítésű kőrisfa darabra. Cseni nem vett részt a tivornyában, így abban a “tapasztalatban” sem részesült mint mi, de neki más a stílusa. Némi rábeszélés után Fél odaadta a mágikus láncvértet egy karkötőért, ami remek üzlet volt és a mai napig nem értem az ork ingadozó hozzáállását, de szerintem soha nem is fogom. A többiek is felszerelkeztek, így végül egy hónapot pihentünk Méroszban, pont a Nagy Vásárig, ahol élvezettel néztünk körbe. Ezután két újabb kalandlehetőség bontakozott ki előttünk. Vagy megnézzük Olandár goblinjait, vagy felkeressük Propyla városát, ahol a tengerészek talán többet tudnak mondani a talált térképen lévő sziget hollétéről…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.