Menekülés Gundabadból

Mesélő: Garaboncias
Rendszer: Kard és Másodteremtés

Középfölde (a harmadkor 2954. esztendeje, az ősz kezdetén)

A föld mélyén az orkoknál is vénebb és ocsmányabb jószágok élnek.”

Korbácsütések, bűz, acélláncok, gonosz röhögés, rabszolgamunka pihenés nélkül. Már nem is emlékeztek, mióta tart ez. Összemosódnak a napok. Vagy a hetek? Mintha egy egész emberöltővel ezelőtt lett volna, hogy elfogtak titeket és idehurcoltak Gundabad hegyének a mélyére. Még rémlik valami a hármas hegycsúcs képéből, a kapu előtti ork erőd falaiból, és a fogság első napjából – de ami azutáni tapasztalat, az zavaros.

Hogy hogyan kerültetek ide? Az egész egy különös legendával kezdődött. Azt hallottátok, a rohírok őseinek, az éothéodoknak a rég elhagyatott, egykori székhelyén, Framvárban létezett egy különös harang, amelynek kondulása rémülettel töltött el minden arra tévedő koboldfajzatot. Állítólag annak idején senki sem hozta magával a leendő Lovasvégbe, tehát hacsak az elmúlt évszázadokban valaki el nem vitte onnét, még most is ott lehet valahol a romvárosban. E történet felkeltette Suhatag királyának, Íjas Bardnak is a figyelmét, aki a pletykák szerint igencsak hálás lenne érte, ha valaki elhozná neki ezt az ork-riasztó harangot. 

Egy kisebb szekérrel fel is kerekedtetek, és Framvár romjaihoz mentetek, ám a harangot rejtő királyi nagycsarnokot már nem tudtátok megközelíteni: amint a korhadt faépületek maradványai közé értetek, több tucat ork rontott elő az árnyékokból, s mire észbe kaphattatok volna, már le is fegyvereztek titeket. Nem öltek meg közületek senkit, ehelyett elhurcoltak rabszolgának Gundabad hegyének mélyére.

Azóta a sötétben tengetitek életeteket. Főleg kőfaragásra hasznának titeket – az Öt Sereg Csatáját nem sok koboldfajzat élte túl, így az orkok most mindent, amit csak lehet, rabszolgákkal végeztetnek el. Egy hatalmas oszlopcsarnok lett új “otthonotok”, amely egykor törpök keze munkáját dicsérte, de mostanság inkább emlékeztet az innen jóval délebbre fekvő Koboldvár groteszk mására. Eredetileg sem volt sok rabszolga itt rajtatok kívül: néhány vadonföldi ember, akit sikerült innen-onnan összerabolni, de mára már ők is mind feladták a küzdelmet, s haláluk után ork eleségként végezték.

Egyedül az öreg törpöt kímélik. Csodakovácsként emlegetik, s arra kényszerítik, hogy mindenféle dolgot készítsen nekik. De vajon mivel tarthatják sakkban, hogy rávehető ilyesmire? Miféle kényszer hajthatja e vén mestert, hogy idáig merészkedjen? S az orkok vajon miért becsülik meg annyira, hogy életben tartsák?
A szabadulni vágyás mellett ezek a különös rejtélyek tartják bennetek a lelket. A szívetek mélyén azonban már érzitek, hogy hamarosan eljön a Ti időtök, s akkor megkezdődhet végre a régóta várt menekülés Gundabadból!

Ami várható: Lesznek legendák, lesznek szörnyek, de remélhetőleg a kivégzések elmaradnak. Legalább is a tiétek. Maga a rendszer egy Kard és Mágia átirat, amely ihletet és alapötleteket merített a Helvécziából, a The One Ring-ből és az Adventures in Middle-earth-ből is. Aki játszott már bármilyen d20 OGL-játékkal, annak nem lesz túl sok újdonság a mechanikában.

Karakterek: Előre legyártott, 4. szintű példakarakterek közül lehet választani. Ha azonban valaki szeretne saját karaktert alkotni, azt előzetesen leegyeztetheti velem e-mailben, és megoldjuk! A karakterek nagyjából egy szál ágyékkötőben – vagy azzal egyenértékű ruhadarabban – indulnak, felszerelés nélkül, megláncolva, fogolyként Gundabadban, a ködhegységi orkok jelenlegi fővárosában. Innen szép nyerni. 😉

Időpont: 2018. 02. 24. / 14:30 - 19:00

Helyszín: Zuglói Ifjúsági Centrum

Résztvevők:
  • Szamber
  • Bárkányi Péter
  • Stitch
  • Krys

Jelentkezés

Foglalás zárva erre az eseményre.

Vissza a jelentkezéshez

2 thoughts on “Menekülés Gundabadból

  1. Nocturna says:

    Sziasztok!
    Premier delutani meseje sajnos elmarad, most olvastam az e-mailt, es szerettem volna jelentkezni erre a mesere helyette – de valamiert nem tudok, pedig 1 szabad helyet mutat.
    Mi lehet az oka?

    Noc

  2. Garaboncias says:

    Üdv! Sem Premier meséjének elmaradásáról, sem az átjelentkezés módjáról nem tudok semmit, de mint mesélő annyit ígérhetek, hogy ha lesz még hely nálam, akkor én szívesen látlak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük