Kecskék és kalamajkák
nov 07
[délelőtt]
Kaland kezdete: 9:30 Kaland vége: 14:00
Mesélő: Garaboncias
Rendszer: Kard és Másodteremtés
Világ: Középfölde
A harmadkor 2960. évének végén Vadonföld embernépei a Téli Napforduló alkalmából rendezett, sötétséget elűző és vidám tüzekkel teli Júle-ünnepre készülnek (a tündék pedig ugyanekkor Penniorra, az Utolsó Napra, ám ez történetünk szempontjából lényegtelen). Hetekkel az ünnepnap előtt a Ködhegységben fekvő Fenyveskőről egy idős pásztor, Ramm érkezett Beornhoz és egy különleges ajándékot ígért neki: egy pár óriáskecskét, amelyből már nem sok akad Középföldén! Cserébe annyit kért, hogy Beorn néhány megbízható embere – vagy egyéb népből származó barátja – kísérje el a karámjához és vissza a korántsem veszélytelen hegyi úton. Beorn titeket bízott meg, hogy épségben elhozzátok a becses jószágokat, amit örömmel vállaltok, mert a Fenyveskőről hallott mesék kíváncsivá tettek titeket.
Az odaút során Ramm elmeséli nektek Fenyveskő történetét, amelynek eredete még a másodkorig nyúlik vissza. Akkoriban az óészaklakó embernépek egy hegyi fennsíkra menekültek a Homály seregei elől, ahol egy különleges földmélyi törp műhely közelében alapították meg Fenyveskőt. Amikor orkok támadtak rájuk, a törpök és emberek összefogtak egymással az egyik valát, Bémát hívva segítségül (akit a tündék Oromë néven ismernek). A legendák szerint Béma, a Vadászúr csodálatos forrást fakasztott a sziklából és óriáskecskéket küldött a védőkhöz, a törpök és emberek pedig e hatalmas állatokon lovagolva verték vissza az Ellenséget. A törp mesterek hálából egy ezüst kürtöt készítettek Béma tiszteletére, amelynek titkát csak ők ismerték – ezt a kürtöt ma Rohan királya őrzi.
Mióta az utolsó törp is elköltözött a környékről, csak emberek élnek Fenyveskőn, ám ők sem mind az óészaklakók leszármazottjai. Amikor ugyanis a hegyeken túl a nyugathoni emberek és szövetségeseik háborút indítottak Angmar Boszorkányura ellen, rhudauri domblakó menekültek érkeztek Fenyveskőre, ahol végleg letelepedtek. A két embercsoport azóta békében, de elkülönülten él egymás mellett. Mára az ottani domblakók száma már jócskán meghaladja az óészaklakó eredetűekét – Ramm és leánya, Hirde az utolsók a hajdanvolt másodkori ősök leszármazottjai közül. Az óriáskecskéik is megfogyatkoztak, ezért Ramm abban reménykedik, hogy az állatok Beornnál ismét szaporulatnak indulhatnak.
Ennél többet azonban Ramm nem tud már megosztani veletek, mert ahogy közeledtek a fenyőkkel borított magas fennsík felé, hirtelen erősen havazni kezd, és oda kell figyelnetek a hegyi útra, hogy ne térjetek le róla. A kecskepásztor tanyájához közelítve baljós megérzésetek támad. Odaérve meglátjátok, hogy nem alaptalanul: a karám és a tanyaház ajtaja is tárva nyitva, a különleges állatoknak és a pásztor leányának, Hirdének pedig nyoma veszett. Valami sötét dolog történt itt, ami súlyos árnyat vet a közelgő téli ünnepre…
Ami várható: Gyanús események felderítése, gyanús helyeken bóklászás, gyanús lények elagyabugyálása, gyanús titkok felszínre hozása. És óriáskecskék? Talán.
Karakterek: Előre elkészített 4. szintű példakarakterek közül lehet majd választani. A Játékos Karakterek egy Szövetséget alkotnak, amelyhez mindenki a maga erősségét adja hozzá, és ez alapján osztják szét egymás között a Szövetség szerepköreit.