Mesélő: gothpunk
Rendszer: D&D 5E
A karakterek bármilyen faj/kaszt/háttér kombinációval jöhetnek, de csak semleges és jó jellem választható. Szükség esetén előre kidolgozott karaktereket tudok adni. Hogyha valaki még nem játszott 5. kiadást, de kipróbálná, szívesen látom. Az ötödik szinthez járó különleges felszerelési tárgyakat (varázsholmikat) egy listából lehet majd választani. A világ hangulata a hősi fantasy, nagyjából ahogy a Játékosok Könyvében szerepel. A helyszínből fakadóan hegyvidék zord csúcsokkal, fenyvesekkel a völgyekben, hegyi oroszlánokkal, óriásokkal és sárkányokkal.
Nikolai karavánja volt az első, amihez csatlakozni lehetett Olegben, a Fényességes Birodalom legkeletibb városában. Az öreg törpe tél végén az olvadással indult útnak, hogy átkeljen a Doruk-hegységen és elsőként jusson el Reinába, a tavak városába. Pont oda, ahol nektek is dolgotok van.
Az elmúlt tíz napban folyamatosan fölfelé kapaszkodtatok a hegyről lezúduló, csillogó vizű patakok és gyönyörű, virágba borult mezők, ligetek között. A karavánkísérők lelkesek és bizakodóak voltak, az út egy-két kíváncsi farkas elhajtásán kívül és egy kocsikerék megreccsenésén túl eseménytelen volt. Nikolai rutinnal vezeti a karavánt, jól osztja be a lovak és az emberek erejét, odafigyel az őrségre és nem rest maga is felülni a bakra vagy tűzifát gyűjteni estére.
Délután pillantottátok meg Melort, a gerincen álló erődvárost. A hágó védelmét biztosító bányászváros fényei hívogatóan gyúltak ki és napnyugta után röviddel már a falak mögött voltatok. A néhány száz fős település alatt kiterjedt bányarendszer húzódik, a szűk utcácskák között még késő este is az üllőre sujtó kalapács hangja cseng. Nikolai kapcsolataira jellemző, hogy a szállás miatt átvágtok a város nagy részén, ahol Radomir herceg vendégszobái várnak benneteket végre kényelmes ággyal és tiszta ágyneművel. Meg persze vacsorával, ahol bizton várják majd beszámolótokat kalandjaitokról.