Mesélő: elGabor
Rendszer: Kazamaták és Kompániák
Tours-en-Savoy kisvárosán túl a hegyek közti út elágazáshoz ér. A legtöbb utazó itt keresztet vet és továbblovagol Rüti Kanton és a folyóvölgy kereskedővárosai felé. Néhányan azonban – vakmerő felfedezők és rosszban sántikáló szerencsevadászok – a gyomverte, elhagyott országutat választják, amely a sötét fenyőerdőkön keresztül egy magas hegyek övezte völgybe vezet. Itt, a Három Szivárvány völgyében, egy tiszta vizű hegyi tó partján emelkednek Xyntillan kastélyának omladozó mellvédjei és fantasztikus tornyai.
Hogy mióta áll itt a hatalmas, szedett-vedett épületegyüttes, azt nem tudni, de az biztos, hogy egyes részei már megvoltak Nagy Károly idejében, és különböző korokban hol templomos fészekként, hol rablóvár gyanánt, hol dekadens élvhajhászok fészkéül szolgáltak. Xyntillan urai, a népes Malévol-család képviselői (beleértve az oldalági rokonokat és másod-nagybácsikat) soha nem örvendtek jó hírnévnek a köznép körében, és különös szokásaik miatt a Chamrousse-i püspök is nemegyszer kiprédikálta őket, de ez soha nem zavarta őket. „Corvus oculum corvi non eruit” – tartja a családi mottó. Az idők múltával azonban az elvetemültek szerencséje is megcsappan, és Xyntillan hosszú hanyatlása után a mostani családfő, Jean-Giscard Malévol végül úgy döntött, hogy olcsóbb és sokkal divatosabb Chamrousse-i nyárilakjába költözik, a család ősi fészkét pedig ott hagyja a vadaknak és az elemeknek.
A történet azonban ezzel még nem ért véget, mivel Xyntillan csodálatos kincsei és Machiavelli tollára érdemes halálcsapdái tucatnyi ország szerencsevadászait vonzották az omladozó, egyre romosabb építményhez – és ördög vigye a kísértethistóriákat!
Ami várható: Veszedelmes, nem túl komoly labirintus-kaland a Malévol-család romos rezidenciájában. Pofonegyszerű szabályok.
Karakterek: Fejenként két-két előre gyártott, első szintű karakter, na meg a bérencek: ha néhányan nem jönnek vissza, annál több jut a túlélőknek.